Interjú Fernengel Andrással

 Március 27-én beszélgettem Fernengel Andrással, a Kerekdomb Egyesület elnökével, hogy feltérképezzem a törökbálinti civil életet. András beszélt a civil egyesületek nehézségeiről, a lakkosság megmozgathatatlanságáról, a támogatás hiányáról, és a Hosszúréti-patak védetté nyilvánítási folyamatáról.

“A lakosság elérése nehéz. Nincs utánpótlás.”
Bővebben itt:
Mint megtudtam, a szervezet aranykora a rendszerváltás utánra tehető, amikor a közösségben feltámadt a környezetért való lelkesedés és tenni vágyás. Azóta sok mindent tettek Törökbálint közösségéért, tevékenységeik között szerepel buszos kirándulások szervezése, erdőtakarítás, faültetés és falocsolás, a legendás Kerekdomb-futás, madáretetés, parlagfűgyűjtés stb.
Az egyesület honlapja elérhető a következő linken: http://www.kerekdomb.hu/az-egyesuletrol.

Diplomatémámhoz, a Hosszúréti-patak revitalizálásához, leginkább passzoló tevékenységeik, mint a környezeti nevelés, parktervezés, patakvizsgálat, kerékpártúrázás és kerékpáros közlekedés mind olyan kulcsszavak voltak, melyek ígéretes beszélgetéssel kecsegtettek.

Mint kiderült a vízminőség mérés az egyesület saját ötlete volt, két éven át hatszor mértek a patak 18 pontján megfigyelve a víz foszfát és nitrát tartalmát. De ez már 15 éves történet, ahogy a környezeti nevelési programjuk is. András példáin keresztül kiderült számomra, hogy a szervezetet zömében a kezdeti, mára már 50 év körüli tagok alkotják. Nincs utánpótlás, mint mondta, a lakosságot pedig nehéz elérni, motiválni. Így történhet meg, hogy egy a jó cél érdekében működő egyesület lassan lemarad, a lelkesedés elfogy, az értékteremtő törekvések és így a lakosok környezettudatsága kikopik az agglomerációs város(ok?)ból.

Jelenlegi tevékenységük során a Kerekdomb Egyesület védelemre javasolta a Természetvédelmi Hivatalnak a Hosszúréti patakot és környékét, annak eredésétől a Dulácska völgyhídig.
A dokumentáció megtalálható itt: http://www.kerekdomb.hu/friss-hirek/429-a-hosszureti-patak-uegyenek-allasa.

A dokumentumot végre megtalálta a város jegyzője, így az ügy a megfelelő szervekhez kerülhet. András reménykedik a legjobbakban, országos védettséget szeretne, amit azonban elég nehéz megszerezni. Ha ez nem sikerülne, a következő kör a helyi jelentőségű védettség megszerzése lenne, melyhez újra fel kell venni a harcot a bürokráciával és „törökbálinti tehetetlenséggel”.

A Kerekdombosoknak ezúton szeretnék sok-sok sikert kívánni ehhez a feladathoz!

Tanulság

  • Az egyesület valószínűleg nem rendelkezik a megfelelő marketing tudással, hogy el tudják érni a megfelelő korcsoportokat, és meg tudják mozgatni egy település lakosságát, így nem tudják kommunikálni céljaikat. Feltételezem, ez több hasonló civil egyesületre is igaz. Diplomamunkámban, a célcsoportok megmozgatásában, csoportos foglalkozásokban és kérdőívezésben ezért korszerű eszközöket kell majd bevetnem, hogy a figyelmet felhívhassam az akcióra.
  • Érdekes információ volt az is, hogy az iskolák általában nem nyitottak a környezetnevelési ötletekre, kívülről nem fogadnak el javaslatokat. Próbálkozni persze ettől még lehet, ahogy András mondta, de figyelmemet inkább az óvodás korcsoportokra irányította, ahol valószínűleg több támogatással találkozom majd.
  • A fiatalok megmozgathatatlanságáért pedig talán tényleg a globalizált világ okolható, amikor a gyermekek más városban tanulnak, szórakoznak, élnek, mint ahol különben laknak. Van valami ebben az alvó város kifejezésben. „Csak aludni, meg enni jársz haza!” mondta egyszer édesapám. Így nem is csoda, hogy a gyerekekben nem alakul ki felelősség érzet, pláne, ha ez az oktatásban nem igazán tud érvényesülni… 
A témához szívesen várom a kommenteket, egyéb meglátásokat!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Esettanulmány – Rákos-patak

Interjú Koós Kolossal I.

Esettanulmány - Veszprémi-Séd patak revitalizációs projektje