Interjú Nagy Ildikó Rékával

Réka (jobb oldalt) és én (bal oldalt) beszélgettünk

“A víz az úr. Olyan ereje van, hogy hegyeket hord el!”

Március 28-án, pénteken beszélgettem Nagy Ildikó Rékával, a hazai kisvízfolyások szakértőjével, aki PhD munkájának keretében (Kisvízfolyások revitalizációs lehetőségeinek vizsgálata a Hosszúréti-patak példáján) kidolgozta a Hosszúréti-patak ökológiai szempontú revitalizációs programját. 

A PhD munka elérhető itt online: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/250/1/nagy_ildiko.pdf.

Bővebben itt:
“A víz az úr. Olyan ereje van, hogy hegyeket hord el!” mondta Réka, amikor a patakok ökológiai szempontú rendezési módjáról beszélgettünk. Ezzel a vízgyűjtő területekre is kiterjedő gondos tervezésre hívta fel a figyelmemet. Az ilyen átgondolt tervezéssel figyelembe vehetőek a patak hidrológiai és dinamikus folyamatai oly módon, hogy az extrém időjárás esetén is elkerülhetőek az olyan problémák, mint az alsó szakaszokon történő kiöntések és árvizek. Itt van például Rózsavölgy, ahol úgy tűnik az árvíz évek óta gondot jelent. Találtam is egy részletesebb dokumentációt videóval a pixteren:

 

Gondos tervezéssel nem is volna szükség a videóban említett homokzsákokra, hiszen a probléma a patak egész hosszában, már a vízgyűjtő területeken kidolgozott programjával, megelőzhető lenne. Rékával az interjú alatt rengeteg más témát is érintettünk:

• világosabbá vált a hazai patakrevitalizácóban szokásos tervezői csoport felépítése és a revitalizációs projektek korlátai (természetvédelem es vízgazdálkodás külön kezelve, nem egységes fogalomrendszer a koordinációban, hosszú távú ökológiai érdekek szemben a rövid távú célokkal, regionális politika megalapozatlansága, nincs összefogott tervezés, önkormányzatok maguk döntenek, nehéz a közreműködés);
• beszéltünk a civilek és lakosok bevonásának helyéről és szerepéről az előkészítési, tervezői, és monitoring folyamatokban;
• Réka figyelmembe ajánlott további hazai példákat, szervezeteket, melyek mentén tovább tájékozódhatok (Zöldszív, Rózsavölgy Egyesület, Rákosmente Együttműködés Egyesület) és felhívta a figyelmemet egy másik PhD munkára, melyben Dömötör Tamás a hazai részvételi tervezés helyzetét elemzi. 

Beszélgetésünk végére nyilvánvalóvá vált, hogy rengetegen érdekeltek a Hosszúréti-patak revitalizációjában és a településkép ezzel kapcsolatos fejlesztésében, sokan sok mindent tettek is már az ügy érdekében, de a települések között összefogás, egyfajta civil hálózat hiányzik, mely ezeket a dirib-darabokat képes lenne összetartani. (Itt hivatkoznék Fernengel Andrással készített interjúmra, melyben a törökbálinti közélet nehézségeiről beszél. Az összefoglaló elérhető itt: http://hosszuretipatak.blogspot.hu/2014/04/interju-fernengel-andrassal.html).
Másfelől a részvételi tervezés lehetősége inkább a környezetnevelési oldalról nyer értelmet, így erősítve a következő generációk felelősségtudatát és részvételi szándékát döntéshozói folyamatokban.

Ezért diplomamunkámmal az érintett települések közötti civil hálózat kialakítását, és egy környezeti nevelés mintaprogram kidolgozását szeretném elősegíteni.